Demokráciából egyesre vizsgáztak a csepeli képviselő-testület fideszes tagjai csütörtöki ülésünkön. Úgy szavazták meg a csepeli óvodák egy intézménybe való összevonását, hogy tisztában voltak vele, sem az óvodai dolgozók, sem a gyermekek szülei nem támogatják a javaslatot.
Az ülésen 2 órán keresztül folyt a vita az előterjesztésről. Ennek legfontosabb mozzanatit igyekszem összefoglalni a saját nézőpontomból.
Az egyik legszürreálisabb élmény az volt, amikor Morovik Attila alpolgármester úr egyébként nagyon helyesen felolvasta az óvodák tantestületeitől, közalkalmazotti tanácsaitól és a szülői munkaközösségektől érkezett észrevételekből készült összefoglalót. Perceken át hangzottak el a területért felelős alpolgármester szájából az érintettektől kapott ellenérvek, kifogások, aggályok, amikből egyértelműen látható volt, hogy sem az érintett pedagógusok, sem a szülők nem támogatják jelen formájában az óvodák összevonását. Zárásként még tájékoztatott, hogy az intézmények milyen következtetésre jutottak, eszerint 5 óvodából kaptak elutasító véleményt, 3-ból bizonytalan állásfoglalást, 1 óvoda nem alkotott véleményt, 1 tudomásul vette és mindössze 1 intézményből érkezett egyértelmű támogató vélemény.
(fotó: szuveren.hu)
Hosszan tartó monológja végén már-már reménykedni kezdtem, hogy ezek után már nem is tehet mást, minthogy bejelenti, hogy az elhangzottak alapján visszavonják az előterjesztést és akkor fogják újra beterjeszteni, ha további egyeztetések eredményeképpen sikerül megszerezni az érintett társadalmi csoportok támogatását. Ez lett volna véleményem szerint az egyetlen elfogadható lépés részükről. Sajnos azonban nem így történt, a javaslat változatlanul napirenden maradt.
Ekkor következett el a kérdések és hozzászólások ideje. Mondanom sem kell, hogy a fideszes képviselők hozták formájukat és közülük senki nem szólalt meg a vitában. Pedig el tudtam volna képzelni, hogy a képviselői esküjét komolyan véve megszólal közülük egy-kettő (főleg azok, akik megnyerték ősszel a választókerületükben a szavazást) és legalább megpróbálja érvekkel alátámasztani, hogy miért támogatja a javaslatot. Sajnos ez sem következett be, bár nagyon nem lepődtünk meg ezen.
Az ellenzéki képviselők sok kérdést intéztek az előterjesztőhöz, illetve sokáig ostorozták a tervet hozzászólásaikban. Mégis azt gondolom, nem mi voltunk a főszereplői a vitának, hanem az a több tucat szülő, illetve óvodai dolgozó, akik voltak olyan bátrak, hogy eljöjjenek, illetve közülük néhányan fel is szólaltak a javaslat ellen. Az egyik aggódó apuka például 2 reggel alatt 2 oviban 250 (!) tiltakozó aláírást gyűjtött össze. Ha nem hétfő délután derült volna ki, hogy már most a testület elé viszik a döntést, akkor valószínűleg nagyságrendekkel több aláírást is össze lehetett volna gyűjteni. Nagyon higgadtan és összeszedetten beszélt, kiemelve, hogy szerinte egy jó intézményvezető a lelke az óvodának, aki összefogja, mind a pedagógusok, mind a szülők és gyermekek közösségét. Az átszervezéssel pedig ez biztosan sérülni fog, ezért kérte a képviselőket, hogy ne szavazzák meg a javaslatot.
Borbély Lénárd persze egyből lecsapott az aláírásokra és szerintem mérhetetlen cinikussággal azt mondta, hogy ha megkapják a 250 aláírást, akkor minden szülőt meghívnak majd egy fórumra, ahol a polgármester majd meghallgatja mindegyikük aggályait. Tehát, miután megszavazták az összevonást, ő majd beszél a szülőkkel, hogy megnyugtassa őket. Hiába mondtuk, hogy ha ezt komolyan gondolja, akkor most le kéne venni napirendről a dolgot és akkor visszahozni, ha megtörtént az egyeztetés. Az apuka persze nem sétált bele a csapdába, mondta, hogy nem adja ki a kezéből az aláírásokat. Erre a polgármester mondta, hogy akkor nem tud mit tenni. Én megjegyeztem, hogy ahogy anno a csepeli konzultációra hívó szórólapot be tudták tenni minden óvodás gyermek szekrényébe, a polgármesternek nyilván lenne lehetősége most is, hogy minden érintett szülőt meghívjon egy fórumra, ha valóban ez lenne a szándéka.
Más szülők is felszólaltak még szintén a javaslat ellen, illetve a vita végén a Hétszínvirág óvoda vezetője is szót kért. Úgy érezte, a pedagógiai szakmának is meg kell szólalnia az ülésen és ő is ellenezte a javaslatot. Személyes élményén keresztül mutatta be, milyen megterhelő egyszerre csoportban is ott lenni a gyermekekkel, illetve közben az óvoda ügyeit intézni. A most felálló tanfelügyeleti rendszer szintén komoly nehézségeket fog okozni egy központosított rendszerben és rengeteg olyan aprónak tűnő napi szintű dolog van, ami messziről nem tűnik fontosnak, de a gyakorlatban igenis problémákat fog okozni a működés során.
Ami még erősen jellemezte a vitát és sajnos nem először fordult elő, hogy a Fidesz próbálta úgy beállítani az ellenvéleményeket, mint ha ez csak az ellenzék hisztériakeltéséből, a szülők felhecceléséből állna. A polgármester például a megszólaló apuka párthovatartozását is elkezdte firtatni, amire a létező legmegalázóbb, legcsattanósabb választ kapta. Ő ugyanis azt mondta, hogy nyugodtan keressék meg a nevét a Kubatov-listájukon, mert rajta van. És egyben azt is elmondta, hogy, ha ezt most megszavazzák, akkor egyből ki is húzhatják onnan.
Én személy szerint a vitában nem kérdőjeleztem meg Borbély Lénárd és a Fidesz jó szándékát az összevonással kapcsolatban, hiszen ahogy nekem is, neki is van óvodás korú gyermeke. Viszont hangsúlyoztam, hogy egy ilyen horderejű változtatást egyszerűen nem szabad az érintettek támogatása nélkül véghezvinni. Amennyiben vannak lakossági félelmek, aggályok, illetve a szakmához értő pedagógusoknak ellenérveik, akkor azokat megnyugtatóan kezelni kell, és nem lesöpörni a szokásos hatalmi gőggel, azt állítva, hogy senki semmit nem fog megérezni ebből. Azt mondtam, ha a vezetés szerint erre az összevonásra feltétlenül szükség van, akkor szánjon elég időt az egyeztetésekre, lassítsa le a folyamatot. Az elhangzott érveket építse be javaslatába, a felmerülő kérdésekre adjon megnyugtató válaszokat, és akkor kerüljön újra a testület elé az anyag, ha ez megtörtént.
Éppen ezért különösen rosszul érintett, ahogy a polgármester hisztériakeltéssel, kicsinyes politikai haszonszerzési szándékkal vádolt meg minket, ezért ismételten meg kellett kérnem, hogy ha én nem vonom kétségbe az ő jó szándékát, akkor ő se vegye magának a bátorságot, hogy kétségbe vonja, hogy én politikai hovatartozástól független a jobbító szándék szellemében szólalok fel.
Sajnos a vita előrehaladtával egyre inkább látni lehetett, hogy ez egy előre eldöntött kérdés, akármennyi ellenérv hangzik is el, nem fogják figyelembe venni. Mintha ez egy olyan felsőbb parancs lenne számukra, amivel nem lehet szembemenni. Az utóbbi napokban több helyről hallottam, hogy újra napirendre került, hogy az iskolák után az óvodák is állami fenntartás alá kerülnek. Ennek kapcsán én egyébként megkérdeztem, hogy van-e tudomása a polgármester úrnak ilyen szándékról, amire egyértelmű nemmel felelt. Ezt jól megjegyzem magamnak, mert ha 2 hónap múlva mégis bejelentik, hogy államosítják az ovikat, akkor bizony senki nem fogja elhinni neki, hogy ő erről nem tudott már most. Meglátjuk.
Mindenesetre a hosszú és kimerítő vita után a lehető legnagyobb nyugodtsággal megszavazták az összevonásról szóló javaslatot. Megmutatva, hogy az ő értelmezésükben a demokrácia csupán arról szól, hogy ha megnyerik a választást, akkor 4 vagy 5 éven keresztül azt csinálnak, amit akarnak, senkinek semmi beleszólása nincs. Elég, ha meglobogtatják, hogy október 12-én őket választotta meg a többség, szóval mindenki másnak kuss.
Ez teljesen elfogadhatatlan hozzáállás és remélem, hamarosan eljön az idő, amikor megtanulják, hogy az emberek nem szavazógépek (nem úgy, mint a fideszes képviselők), nem lehet folyamatosan az ő véleményükkel szemben dönteni. A mostani esetben biztosan jóval nagyobb ellenállás is kialakulhatott volna, ha Borbély Lénárd nem sunyi módon csak néhány nappal az ülés előtt hozza nyilvánosságra az előterjesztést. Így elképzelhetőnek tartom, hogy még most a döntés után is van értelme a tiltakozásnak hangot adni, de természetesen ez a szülők elhatározásán és a bennük felgyülemlett indulatokon múlik.
