Tarján András, a Liberálisok képviselője jellemezte irodalmi nagyjaink segítségével az előző és a mostani Orbán-kormány közötti különbséget az ellenzéki összefogás pártjainak csepeli oktatási fórumán a Csepeli Munkásotthonban. Mondhatnánk úgy is, hogy ég és föld, bár volt, aki a végén szóvá tette, hogy szerinte Orbánék 1998 és 2002 között is már inkább az utóbbi felé kacsintgattak.
Zsúfolásig megtelt a rendezvény helyszíne kezdésre, így jó néhányan csak az ajtóban állva tudták hallgatni az előadókat, akiket Dr. Szabó Szabolcs országgyűlési képviselőjelölt invitált Csepelre. Jelen volt Szelényi Zsuzsanna (Együtt-PM), Kunhalmi Ágnes (MSZP), Gy. Németh Erzsébet (DK) és a már említett Tarján András (Liberálisok). Első körben lehetőséget kaptak, hogy röviden összefoglalják, mi az, ami az Orbán-Hoffmann páros oktatáspolitikájában káros, ártalmas. Felszínre került a legtöbb, korábban már számtalanszor megfogalmazott kritika. A túlzott központosítás, a gyermekek egyedi igényeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyó merev struktúra, az ésszerűtlen döntésekhez való ragaszkodás. Természetesen a pedagógusok felemás fizetésemelése, a Pedagógus Kar, a délután 4-ig kötelező oktatás is terítékre került, mint ahogy a tankötelezettség 16 évre történő leszállítása is. Elhangzott, hogy míg 2010-ben mintegy 180 milliárd forintot költött az állam a felsőoktatásra, addig mára ez az összeg 120 milliárdra csökkent.
Ezután az előadók áttértek a jövőre és arról beszéltek, a kormányváltás után milyen változtatásokat hajtanának végre az oktatásban. Itt elhangzott egy nagyon fontos szempont, miszerint bármilyen korrekció csak úgy valósulhat meg, hogy az nem veszélyezteti a rendszer működését. Ezért a fokozatosságra kell törekedni. Szelényi Zsuzsanna úgy foglalta össze a terveket, hogy egy felfelé ívelő, dinamikusan fejlődő oktatást képzelnek el, a mostani helyett, ami inkább egy lefelé tartó, visszahúzó centralizált rendszer. A teljesség igénye nélkül szó volt arról, hogy a tankötelezettség korhatárát vissza kell emelni, a pedagógusok helyzetét érdemi módon rendezni kell és vonzó életminőséget kell kínálni nekik, megfelelő társadalmi elismertséggel. A pedagógusok felsőbb kategóriába lépésével kapcsolatos anomáliákat is meg kell szüntetni A legfontosabbnak azt tartották az előadók, hogy az iskola ügyei, döntései a lehető legközelebbi szinten történjenek és ebben az igazgatók, a tantestületek, a szülők, de még a gyermekek is részt vehessenek. Csak így biztosítható, hogy valóban olyan döntés szülessen, ami az adott iskolában, az adott gyermeknek vagy akár pedagógusnak a legoptimálisabb.
Az előadások után lehetősége nyílt a résztvevőknek kérdéseket feltenni. Örömmel tapasztaltuk, hogy nagyon sok kérdés, észrevétel volt az este folyamán, melyre a meghívott vendégek igyekeztek érdemben válaszolni. Nem meglepő tehát, hogy a rendezvény után sok pozitív visszajelzést kaptunk, mint például a következő:
"Azért is volt nagyon jó, mert 4 éve nem lehetett fórumokon hozzászólni, kérdezni, az írásos kérdésekre válaszokat kapni. Reménykedünk, hogy másképp lesz!"
A fenti mondat is jelzi, hogy milyen nagy szükség van valódi párbeszédre, hiszen az utóbbi években egyáltalán nem volt jellemző, hogy az emberek véleményét érdemben kikérték volna. Persze Németh Szilárd csepeli polgármesterként tartott többször közmeghallgatást, de azért ahhoz elég bátornak kell lennie az embernek, hogy előre, írásban, névvel benyújtson kellemetlen kérdéseket, főleg, ha pedagógus az illető. A Csepeli Konzultációt sem nevezném érdemi párbeszédnek, amikor olyan kérdést tesznek fel, amire csak egyféleképpen lehet válaszolni.
Itt mindenki bátran elmondhatta a véleményét. Az a hölgy is például, aki elmondta, hogy márpedig neki nettó 57.000 Ft-tal nőtt a havi fizetése, aminek nagyon örül és úgy nyilatkozott, hogy csak azért vannak pedagógusok, akik most kevesebb pénzt keresnek, mert eddig mindenféle "sutyi-mutyi" módon voltak kiegészítéseik, amiket most elvesztettek. Én ugyan nem vagyok oktatási szakértő, de azért azt erős általánosításnak éreztem, hogy szerinte mindenki, aki osztályfőnöki, igazgatóhelyettesi pótlékot kap, vagy egyéb plusz feladatok elvégzéséért díjazásban részesül, az mindenképp csak valami mutyi révén juthat ehhez hozzá. Aztán kiderült, hogy nem vagyok egyedül a véleményemmel, mert a teremben ülő többi pedagógustól kapott hideget-meleget a felszólalása után. A lényeg viszont mégiscsak az, hogy ő is elmondhatta, mit gondol, anélkül, hogy az állását kellene féltenie.
Az este végén minden előadó mondott még egy rövid zárszót, majd Szabó Szabolcs köszönte meg a vendégeknek a részvételt, és arra buzdította a jelenlévőket, hogy április 6-án szavazzanak az ellenzéki összefogásra, hogy az elhangzottakat a gyakorlatban is megvalósíthassuk.
Ugyanezt kérjük mindenki mástól is!