Ezzel a címmel jelent meg a Fidesz közleménye a csepeli önkormányzat hivatalos oldalán Ábel Attila alpolgármester úr tollából. Magával a megállapítással egyet is értek, bár nem úgy, ahogy ő gondolja, hiszen az írásaiban a PM-et is folyamatosan a múlthoz számítja. Több helyen is meg vagyunk említve a helyi jobboldali hírportálon, miszerint: mi PM-esek az LMP elárulása után, most lepaktálunk a csepeli MSZP-vel.

Megszólítva éreztem hát magamat-magunkat és úgy gondolom, az a korrekt, ha az ezzel kapcsolatos véleményemet is a nyilvánosság elé tárom.

Van erre a dilemmára egyébként egy rövid, egyszerű válasz is. Akinek komoly problémája van azzal, hogy az ellenzék  pártjai együttműködésre vannak ítélve a választásokon, először Orbán Viktorhoz kellene fordulnia, hogy mikor hoznak egy olyan törvényt, amelyben a választás arányos, igazságos és tisztességes. Akkor minden kisebb és nagyobb párt önállóan indulhatna és a támogatásának megfelelően juthatna képviselethez a döntéshozó testületekben.

Látni kell ugyanis, hogy maga a választási rendszer kényszeríti ki azon pártok együttműködését, akik valóban felelősséget éreznek az iránt, hogy változás legyen az önkormányzatok vezetésében és a kerületek életében. Ez volt  anno a legfőbb nézetkülönbség az LMP és a megszülető PM között, hogy korábbi pártunk annak ellenére a mindenáron való függetlenség és a mindenkitől egyforma távolság tartását választotta útjául, hogy tisztában volt vele, milyen rombolást végez a mostani fideszes uralom. Ezzel szemben, mi a PM-ben alakítani szeretnénk a közösségek életét és jövőjét és ezért komolyan vesszük, hogy esélyt kell teremteni az ellenzéki győzelemre.

Visszatérve  az Ábel Attila-féle retorikára tudom persze, hogy a politikai ellenfelek ellehetetlenítése klasszikus fegyver a Fidesz arzenáljában. Tudom, hogy szeretnek a múltba révedni, és azzal riogatni az embereket, hogy akik hajlandóak a baloldallal együttműködni, azok azonnal automatikusan velejéig romlottak, függetlenül attól, hogy mit képviselnek, és milyen teljesítményt nyújtottak az elmúlt években. Ez a megközelítés egyetlen dologra alkalmas, arra, hogy végletekig megosszuk a társadalmunkat, márpedig tudjuk, a Fidesz szereti a permanens háborút.

A fenti hozzáállással szemben, mi a PM-ben úgy gondoljuk, hogy a politizálás - és annak keretein belül egy választás - a jövőről kell, hogy szóljon. Mi arra vállalkozunk, hogy Csepel jövőjéért dolgozzunk és ehhez kérünk bizalmat a választóktól. Azért, hogy egyre több legyen a kerületben a munkahely, hogy lehetőleg minden rászorulónak jusson segítség, hogy a közösségeknek és a civil társadalomnak legyen beleszólása a döntésekbe, hogy egy zöldebb, fenntartható várost építsünk az emberekkel közösen.

Ahhoz, hogy ezt mind megtehessük, megfelelő képviselettel kell rendelkeznünk a képviselő-testületben. Aki komolyan felelősséget érez, hogy ne az örök kibic szerepét játssza, az ebben a választási rendszerben együtt kell, hogy működjön  más ellenzéki pártokkal. Ezzel az együttműködéssel mi nem a régmúlt elemzésével bíbelődünk, hanem lakókörnyezetünk jövőjével kapcsolatos terveinket fogalmazzuk meg.

A helyi jobboldal nyilván azt a taktikát választja, hogy elkezdi rémisztgetni az embereket, hogy ha ők elvesztik a hatalmat, akkor milyen borzalmak fognak történni. Én viszont azt gondolom, hogy egy olyan testület, amiben a PM-nek szövetségesével, az Együttel meghatározó súlya van, képes lesz az embereket hatékonyabban képviselni és akár a  múlt hibáiból tanulva egy szolidáris, igazságos, fenntartható városvezetést megvalósítani.

Ha a Fidesz azzal akar foglalkozni, hogy melyik párt milyen volt és mit ígért a múltban, akkor elég, ha csak felidézzük, hogy a Fidesz azt ígérte 2010-ben az országgyűlési választási kampányában, hogy megvédi a magánnyugdíj-pénztárakat, aztán lenyúlta a (3000 milliárdos) pénztári vagyont. Hogy azt ígérték, megerősítik a forintot, ami ehhez képest gyengébb mint valaha, és még sorolhatnánk .

Úgy hogy a helyzet egyszerű és világos: ne azon töprengjünk, hogy mi volt 6, 10 vagy 25 évvel ezelőtt, hanem azon, mit szeretnénk elérni, milyen kerületet szeretnénk 6,10 vagy éppen 25 év múlva. Aztán tegyünk közösen a meghatározott célokért. Mi ebben szeretnénk partnerek lenni mindenki számára, aki nyitott a Párbeszédre.