Az utóbbi hetekben az ellenzéki trágyalások hajrájában a Fidesz-közeli csepel.info elég nagy figyelmet szentelt az együttműködés csepeli vonatkozásainak. Állítólagos MSZP-s forrásokra hivatkozva több cikkben is taglalták az esélyeket, részletekbe menően leírva, vajon hogy reagál majd a helyi MSZP, ha én leszek Csepelen az országgyűlési képviselő-jelölt. Azóta ők is rájöhettek, hogy nem voltak eléggé tájékozottak, hiszen én eleve nem pályáztam a jelöltségre, de úgy tűnik, nem tudnak elszakadni a személyemtől, mert azóta már egy titokzatos csepeli közvélemény-kutatásról is írtak, melyben már mint lehetséges polgármester-jelölt szerepelek. Ennek kapcsán teszi fel a kérdést egy kommentelő, hogy vajon mi lesz Csepellel, ha én leszek a polgármester. Bár biztos vagyok benne, hogy az illető költői kérdésnek szánta, engem mégis gondolkodásra késztetett. Arra jutottam, írok is erről néhány gondolatot, bár természetesen a teljesség igénye nélkül, hiszen, ha mindent le akarnék írni, az már egy önkormányzati választási program lenne, amit terjedelme miatt biztosan csak nagyon kevesen olvasnának el. Legyen ez inkább csak egy kis ízelítő néhány fontos és néhány szimbolikus elképzeléssel.
Ha én lennek Csepel polgármestere, először is elérhető lennék a kerület lakosai számára. Épp a minap panaszkodott nekem valaki, hogy hónapok óta nem jut be Németh Szilárd jelenlegi polgármesterhez, pedig nem egy személyes csip-csup ügyről szeretne vele egyeztetni, hanem a kerület oktatási életét komolyan befolyásoló dologról. De arra is élénken emlékszem, mikor a kerület környezetvédelmi tanácsnoka is hónapokon keresztül hiába próbált meg időpontot egyeztetni vele. Ez csak két konkrét példa, de nagyon sok ember panaszkodott már erre, miközben lassan a csapból is Németh Szilárd folyik a különböző rezsicsökkentős interjúi miatt. Úgy vélem, nagyon fontos, hogy egy közvetlenül választott poszt esetén a megválasztott személy időt szánjon azokra a polgárokra, akik személyesen vele szeretnének valamilyen problémát megbeszélni.
Ha én lennék a polgármester, nem azzal foglalkoznék, hogy a rezsicsökkentés harcos bajnokaként a saját politikai karrieremet építsem, hanem azt tartanám egyik legfontosabb feladatomnak, hogy a rám bízott kerületbe a lehető legtöbb, valódi munkahelyet teremtő beruházást hozzak. Az embereknek ugyanis munkára van szükségük, mert ha van munkájuk, jó eséllyel ki tudják fizetni a rezsit és minden mást is. De ha 47000 Ft-ért dolgoztatjuk őket közmunkában, akkor erre nem lesznek képesek, hiába csökkentjük a rezsit a szocializmusra jellemző teljességgel igazságtalan módon. Az egyéb bevezetett adókról, illetékekről már ne is beszéljünk.
Ha én lennék a polgármester, nem szavaztatnék meg a testülettel magamnak egy felső kategóriás személyautót km korlátozás nélküli használatra, ami több milliós költséget jelent az önkormányzatnak. Nem költenék tízmilliókat a Horthy-korszakban állított országzászló újra építésére, Nagy-Magyarországot ábrázoló 150 négyzetméteres virágágyás és hasonló megosztó beruházások megvalósítására. Az önkormányzati forrásokat a csepeli civil szervezetek között osztanám ki és nem a párttársak alapítványainak kerületen kívüli rendezvényeit támogatnám.
Ha a választópolgárok bizalmat szavaznának nekem, javasolnám, hogy havonta tartsunk testületi üléseket és minimálisra csökkenteném a rendkívüli ülések számát. Ezeket sokszor csak 1-2 nappal korábban hirdetik meg, ami teljességgel ellentmond az átlátható döntéshozatal elvének és megakadályozza, hogy az érintett csoportok, civil szervezetek érdemben részt tudjanak venni a döntési folyamatokban. Nem engednék napirendre venni olyan előterjesztéseket, amik az ülésen kerülnek kiosztásra és nem egyszer 60-70 vagy akár 100 oldalasak. Az állampolgárok részvételi esélyét, tájékoztatását nem olyan cinikus lépéssel teremteném meg, hogy délután 5-re tetetem az üléseket (mondván, így bárki el tud jönni, akit érdekel), hanem az élő közvetítés megvalósításával. Az önkormányzati lapban mindig lehetőséget biztosítanék minden pártnak, hogy kifejthesse a véleményét bármilyen témában, nem írnám elő nekik, hogy miről nyilatkozhatnak.
A döntéshozatal során az lenne a célom, hogy jól megalapozott, az érintettekkel előzetesen egyeztetett előterjesztéseket tárgyaljunk, nem pedig az, hogy az általam elgondolt dolgokat tűzön-vízen keresztül is megvalósítsam. Ha így tennék, könnyen előfordulhatna velem is, mint Németh Szilárddal, hogy több esetben kiderült, a döntéshozatal során nem tartották be a vonatkozó jogszabályokat, ráadásul nem egyszer emberek egzisztenciáját érintő döntéseket hoztak mindenféle egyeztetés nélkül..
Ha én lennék a polgármester, nem használnám a kerület iskolásait a magam ünnepeltetésére. Főleg nem úgy, hogy azonnali hatállyal kirendeltetem őket valamelyik iskolaigazgatóval egy épp aktuális szalagátvágásra.
Ha én lennék Csepel vezetője, akkor a fenntarthatóság ügyét az önkormányzat miden szintjére kiterjeszteném, valódi lépéseket tennék azért, hogy csökkenjen a környezetszennyezés, jobb legyen az emberek életminősége, több megújuló energiaforrást használjunk fel. Nem elégednék meg annyival, hogy az önkormányzat minden évben elfogadott kiemelt céljai közé üres frázisként beírjuk a fenntarthatóság szót.
Röviden összefoglalva, ha én lennék a polgármester, arra törekednék, hogy Csepelt a csepeliekkel együtt, közösen gondolkodva, egymással együttműködve, a lehető legoptimálisabb kompromisszumokat kötve működtessük, fejlesszük, mert úgy hiszem, hogy csak ebben az esetben van esély arra, hogy a lakosság többségének megelégedésére irányíthassuk városunkat.
