Vaskos kommunistázás és a baloldali pártok „kigolyózása” jellemezte a csepeli képviselő-testület alakuló ülését. Szubjektív beszámoló egy újdonsült képviselő szemével.
A mai napon megtartotta alakuló ülését a csepeli önkormányzat képviselő-testülete. Az ünnepség a Szent Imre téri országzászlónál kezdődött, ahol átvehettük képviselői megbízólevelünket, majd esküt tettünk. Ezután következett Németh Szilárd leköszönő polgármester beszéde és a város kulcsának átadása. Nem egészen értettem, hogy mire utalt, amikor megemlítette az ülést megelőző egyeztetéseket, de úgy tűnik, valami nagyon felbosszanthatta, mert ebben az ünnepélyes pillanatban sem átallott egy veretes kommunistázást előadni. Egészen konkrétan Szolzsenyicin híres mondatait idézte, amely a kommunista, mint olyan jellemzéséről szól. Sajnos nem volt világos számomra, hogy mi keresnivalója volt ennek az ünnepi beszédben, bár közben többször kitekintett felénk. De biztos, hogy nem nekem szólt, hiszen én nem vagyok kommunista és biztosan állíthatom, hogy az ellenzékben rajtam kívül még több személy van, aki nem az. De ettől függetlenül sem igazán értem, hogy 24 évvel a rendszerváltás után, mi értelme van ennek, főleg egy olyan ember szájából, akinek a pártja ugyanúgy hemzseg a volt Kisz-titkároktól és MSZMP funkcionáriusoktól, mint akiket bírál.
Egyébként is viszonylag sok idézet tarkította a beszédét, néha persze egészen egymásnak ellentmondó üzenetek váltották egymást. Először az ellenzéket bírálta, hogy az mindig mindent támad, és aljas szándékok húzódnak meg a kritikák mögött. Aztán Deák Ferencnek az ellenzékiség feladatáról szóló tanácsait idézte:
„Nem szabad a kormány minden lépéseit és terveit csak azért ellenezni, mert azok a kormánytól jövének. Kísérje az ellenzék figyelemmel a kormány minden lépteit. Őrködjék szigorúan a törvények sérthetetlen fenntartása felett. Minden hibát, minden törvényszegést rójon meg személyes tekintet nélkül, minden hiányt fedezzen fel, nyilatkozzék pártérdek és mellékes tekintetek nélkül. Törvény, igazság és lelkiismeretes meggyőződés szerint, félelmet, csüggedést, önhaszonkeresést ne ismerjen, s védje mindenkor az alkotmányos szabadságnak és törvényes rendnek egyesült érdekeit. Ez az ellenzék nemes feladata, ez legszentebb kötelessége.”
Csak egy kérdésem van ezzel kapcsolatban. Miért gondolja egy épp hatalmon lévő vezetés, hogy joga van eldönteni és kinyilatkoztatni, hogy az éppen aktuális ellenzék csak saját érdekei által vezérelve bírál-e valamilyen döntést vagy Deák Ferenc nyomdokain haladva épp nemes feladatát teljesíti?
Hosszú beszéd volt az biztos és ezek után felüdülés volt, hogy Borbély Lénárd elég röviden és a szükségesnél nem több pártpolitikai színezettel beszélt.
Ezután következett az este tartalmi része, már a Polgármesteri Hivatal tanácstermében. A kötelező körök megtétele következett, megszavaztuk a polgármester illetményét, az alpolgármestereket és azok javadalmazását. Majd következett a bizottsági tanácsnoki helyek megszavazása.
Sajnos itt nem számíthattunk túl sok jóra, mivel az ellenzéki pártok által közösen benyújtott javaslat, amiben a mandátumarányoknak megfelelő arányos képviseletre tettünk javaslatot mind bizottsági, mind tanácsnoki szinten, nem talált értő fülekre a Fideszben. Az ellenzéki képviselők 45 %-os testületi arányához képest (9 képviselő a 20-ból) ezeknél a posztoknál sikerült nekik 30 %-ra leszorítani az arányt, ami mindennek nevezhető, csak épp a demokratikus alapelvekkel összeegyeztethetőnek nem. Pedig Morovik Attila fideszes frakcióvezető elméletben hitet tett ezen elvek mellett.
A testületi ülésen azonban beigazolódtak félelmeink és a Fidesz még ezen is tudott csavarni egyet, ugyanis az összes ellenzéki képviselő számára biztosított 11 posztból kettő-kettőt annak az LMP-nek és Jobbiknak adtak, amelyek mindössze 1-1 képviselővel rendelkeznek a testületben, míg a baloldali pártok 7 képviselője összesen kapott 7 helyet, ami teljesen aránytalan elosztás. Ha pedig a bizottsági elnöki és tanácsnoki (összesen 3) pozíciót nézzük, amik valamiféle kiemelt szereppel és presztízzsel járnak, még rosszabb a helyzet, hiszen itt 1/3-1/3-os arány jön ki az ellenzéken belül, ami már-már a nevetséges kategóriába tartozik. Hiába, ebből is jól látszik, hogy a Fidesz kit tekint valódi ellenzéknek és ki az, akinek a kegyeit keresi ezeknek a posztoknak az odaítélésével.
Talán fontos még megjegyezni, hogy természetesen az előző ciklus gyakorlatának megfelelően gondoskodtak róla, hogy minden Fidesz képviselő a lehetséges legnagyobb tiszteletdíjat kaphassa, ami jelen esetben már egész szép kis summát tesz ki, egészen pontosan bruttó 355.253 Ft-ot. Ez egyébként az előző ciklusban kapható maximumhoz képest majdnem duplázást jelent. Ezért is kell annyi tanácsnoki pozíciót létrehozni (pontosan 9-et), hogy mindenkinek jusson a húsosfazékból elég, miközben ezen pozíciók birtokosai alig végeznek látható többletmunkát valójában.
Érdekes volt tehát ez az este és egyben kijózanító. Mint minden újrakezdés esetén, itt is megvolt a lehetőség arra, hogy a hatalom birtokosai azt a szerénységet és alázatot bizonyíthassák, amire Kósa Lajos kérte a Fidesz képviselőit október 19-én. Hogy látható jelei legyenek annak, hogy valóban mértéktartóan, az ellenzék és rajtuk keresztül az ellenzékre szavazó választók iránti tiszteletüket kifejezve viselkedjenek. Nekem úgy tűnik, sajnos nem jutott el Csepelre ez az üzenet. A felálló vezetés jórészt ott folytatja, ahol elődje abbahagyta, ami nem sok jót jelent az elkövetkező öt évre vonatkozóan. Annak fényében persze ez nem is csoda, hogy Németh Szilárd beszédében pont olyan idézetet mondott el Szent István Király Intelmeiből, ami az elődök által járt út feltétel nélküli követését magasztalja („Mert nehéz lesz megtartani e tájon királyságodat, ha szokásban nem utánzod a korábban királykodó királyokat.”).
Bízom azért benne, hogy ez nem egy végleges állapot és lehet ezen még javítani a jövőben, de nincsenek hiú reményeim. Mindenesetre én igyekszem azon lenni, hogy konstruktívan álljak hozzá a feladathoz és a Deák Ferenctől idézett gondolatok vezéreljenek munkám során.
