Ahogy 2015-ben rengeteget foglalkoztam a csepeli óvodaegyesítés ügyével, idén is kiemelt figyelemmel kísértem az átalakítás fejleményeit. Hiszen az a tény, hogy 2015 szeptemberében lezajlott az egyesítés és látszólag a rendszer probléma nélkül működik, nem feltétlenül jelenti azt, hogy az erőszakkal végig vitt összevonás sikeres lenne, legfeljebb kívülről nem látszanak a problémák.
Igyekeztem minél több helyről információt gyűjteni, hogy valós képet kapjak a helyzetről. Az év elején személyesen egyeztettem az óvodavezetéssel is. Néhány hete adatkéréssel fordultam a jegyzőhöz, de sajnos arra mai napig még nem kaptam választ.
Az természetes, hogy az önkormányzati média igazi sikersztoriként tálalja az egyesítést, de a dolgok mögé nézve egyáltalán nem olyan rózsás a kép. Sajnos úgy tűnik, hogy azok a félelmek, amiket az összevonás előtt az óvodapedagógus szakma megfogalmazott és amiket képviselőként igyekeztem a testületben közvetíteni szinte kivétel nélkül jogosnak bizonyultak.
Az egyik legfontosabb aggály az volt, hogy a központosított rendszerben a tagóvoda vezetők nagyon nagy terhelésnek lesznek kitéve, hiszen a tagóvoda ügyintézése mellett csoportban is kell lenniük. Sajnos a való élet is megmutatta, hogy igazunk volt. A kapott információk szerint a tagóvoda vezetők rendszeresen túlóráznak, mert nem jutnak a feladataik végére. Annak idején cáfolták, hogy ki kell majd jönniük a csoportból, mégis előfordul, hogy muszáj intézni valamit és ott kell hagyni a csoportot, akár foglalkozás közepén is. Ilyenkor pedig van, hogy csak egy pedagógiai asszisztens vagy dajka van a gyerekekkel, ami a törvény szerint nem is lenne lehetséges.
Szintén nagyon le vannak terhelve az óvodai titkárok, pedig az összevonásról szóló vitában a vezetés azt állította, hogy helyben csökkenni fog az adminisztráció, mert átkerül a központba. Persze ez sem valósult meg, rengeteg adatszolgáltatást kell végeznie a tagóvodáknak, gyakran duplikálva az eddigi munkát, hiszen a helyben elkészített adatbázist a központban tudják csak a megfelelő programokban rögzíteni. Az is rendszeresen előfordul, hogy bár a különböző iratanyagok bekerültek a központba, mégis a tagóvodáktól kérnek információkat, mert az egyszerűbb.
Az adminisztráció burjánzása egyébként az óvónőket is hátrányosan érinti. Nemrég egységesítették a naplókat, aminek az lett a következménye, hogy 186! oldalnyi irattömeget kell vezetni. Gyermekvédelmi napló, SNI személyi napló, személyi lap, ebédlemondás stb, és csodálkozunk, ha az óvónő azt mondja, hogy belefulladnak az adminisztrációba, és hogy ő a gyerekekkel szeretne foglalkozni, nem titkárnőnek tanult?
Egy közelmúltban felújított óvodaudvar...
A bajt még tetézi, hogy a központ gyakran nagyon rövid határidővel kéri a különböző adatszolgáltatásokat, de az is előfordul, hogy valójában ők sincsenek tisztában azzal, mit szeretnének pontosan. Ezért néha több körben vész el az idő és az energia a rendszerben, mire helyére kerülnek a dolgok. Több üggyel, fejlesztéssel kapcsolatban érkeztek panaszok a szervezetlenségre, a központi vezetés és a tagóvodák vagy az egyesített óvoda és az önkormányzat gazdasági szolgáltatója közötti kommunikáció hiányairól, amik késlekedést, bosszúságot okoztak.
Ha nem is mindenen, de a problémák egy jelentős részén biztosan lehetne segíteni, ha legalább a bizalom felépítésének szándéka jellemezné a központot. Sajnos a visszajelzések alapján nem ez a helyzet. Kezdettől fogva érezni lehet a megfélemlítés szándékát, a „vagy megszoksz vagy megszöksz” hozzáállást. Ha a tagóvodák szóvá merik tenni a rövid határidőket vagy egyéb problémákat, rendre az a válasz, hogy a központnak milyen sok dolga van, mennyire leterheltek. És arra panaszkodnak, hogy a tagóvodák nem segítenek.
Röviden összefoglalva gyakorlatilag minden félelem beigazolódott, amire annak idején felhívtuk a figyelmet. Lehet persze, hogy a gyerekek vagy a szülők ebből nem sokat éreznek. Bár nehéz elhinni, hogy nem sínylik meg a gyerekek, ha 2 év alatt kb. fél évig van csak 2 óvónőjük a személyi változások, állások betöltetlensége miatt.
Lehet színes-szagos cikkeket írni az önkormányzati újságban, hogy milyen sikeres az átszervezés, hiszen nem omlott össze a rendszer. Valójában azonban ez csak azért van így, mert a tagóvoda vezetők, titkárok, óvónők, dajkák és minden dolgozó a lelkét kiteszi azért, hogy a körülményekhez képest megfelelően működjenek az óvodák és a lehető legtöbbet nyújtsák a gyerekeknek. Az ő állhatatos munkájuk nélkül már rég nyilvánvalóvá vált volna, hogy az esztelen központosítás csak rontott a helyzeten. Nagyon nagy hálával tartozunk ezért mindannyiuknak!
Jó lenne, ha a kerület vezetői is belátnák, hogy nem oldottak meg semmit a pedagógusszakma akarata ellenére végrehajtott egységesítéssel. Talán a megoldás nincs is olyan messze, mint gondolnánk. Egyes hírek szerint ugyanis magasabb körökben már felismerték, hogy egyáltalán nem hasznos az óvodai nevelésben az ilyen több ezer gyermeket ellátó méret. Állítólag már készül egy olyan jogszabálytervezet, ami az egyesített intézmények maximális létszámát 1000 főben állapítaná meg. Reméljük, hogy hamarosan ez valósággá válik és akkor nem kell megvárnunk, hogy helyi szinten megszülessen a felismerés, hanem kötelező lesz kisebb, kezelhetőbb méretű óvodákat létrehozni. Bízzunk benne, hogy ha szükséges lesz az átalakítás, jobban megfontolják majd a szakmai véleményeket, mint legutóbb!
