Egy hete történt, hogy a Párbeszéd Magyarországért taggyűlése úgy döntött, az idei választások elmúltával a jövőben önálló politikai szereplőként kíván működni, fenntartva a nyitottságot más pártok felé, de mégis önállóan. Azóta én is számtalan visszajelzést kaptam ezzel kapcsolatban. Őszintén szólva mind pozitív, mind negatív felhangok felmerültek a napokban, ebben a posztban röviden ez utóbbiakkal kapcsolatos véleményemnek szeretnék hangot adni.
Az egyik "népszerű" hozzászólás szerint, rossz döntést hoztunk, mert a baloldal tovább aprózódik és már így is 6-7 párt van ezen a térfélen. Ezzel azért vitatkoznék, mert ugyan az elmúlt másfél évben szoros szövetségben dolgoztunk az Együtt-tel, az végig teljesen nyilvánvaló volt, hogy itt 2 külön pártról van szó. Attól, hogy most jobban fogunk koncentrálni az önálló arculat erősítésére, nem lett több szereplője a pártpalettának.
Valószínűleg a legtöbben azok vannak, akik szerint az Orbán-kormányt csak közösen lehet legyőzni, ezért minden önállósági törekvés gátolja a legfőbb cél elérését. Sajnos azonban az idei választási eredmények azt mutatják, hogy a baloldali összefogásnak nagyon sok szavazóra lenne még szüksége ahhoz, hogy esélye legyen a jelenlegi rendszer megbuktatására. A hiányzó szavazók pedig idén tavasszal nem érezték úgy, hogy érdemes Orbán Viktorral szemben az ellenzéket támogatni, ezért inkább távol maradtak. Ez még akkor is igaz, ha helyenként sikerült eredményt elérni, mint például Csepelen, ahol Szabó Szabolcs nagyszerű szerepléssel meg tudta verni Németh Szilárdot.
Éppen ezért azt gondolom, hogy a választások után most ellenzéki oldalon az a legfőbb feladat, hogy megtaláljuk a módját az idei választásoktól távol maradó tömegek megszólításának és meggyőzzük őket arról, hogy érdemes elmenniük legközelebb szavazni, van esély a jelenlegi rezsimet leváltani. Ez egyáltalán nem könnyű feladat, hiszen az idei voksolásokkor a baloldali kínálatot nem találták eléggé vonzónak. Ráadásul az elmúlt hetek tüntetéseinek rendre visszatérő eleme az egész politikai elit elutasítása. Éppen ezért meggyőződésem, hogy jelenleg nem a minden határon túl mantrázott összefogás az a hívószó, ami ezeket az embereket kimozdítja az apátiából. Ha csak egy sokféle pártból és politikusból összegyúrt massza hajtogatja, hogy Orbán Takarodj!, az nem fogja ezeknek az elégedetlen embereknek a szimpátiáját megszerezni. Először olyan új politikai kínálatot kell felépíteni, ami elég vonzó és hiteles lehet számukra. Ehhez szerintem most arra van szükség, hogy a pártok a saját elképzeléseik, és a vallott értékeik alapján, a saját identitásukat hangsúlyozva politizáljanak, hogy minél több ember kapcsolódási pontokat találhasson ezen a politikai térfélen.
Ez természetesen nem jelenti azt, hogy az elkövetkező időkben megszakadna minden kapcsolat azokkal a pártokkal, amelyekkel az elmúlt hónapokban nagyon sokat dolgoztunk közösen. A jövőben is igyekszünk mindenkivel együttműködni, párbeszédet folytatni, adott esetben közös ügyeket felvállalni. Ebben a tekintetben nyilvánvalóan Csepelen is az Együtt lehet a legközelebbi partnerünk, mind a két párt eddigi választási szövetségének köszönhetően, mind Szabó Szabolccsal kialakult szoros munkakapcsolatunk miatt.
Ami pedig a távolabbi jövőt és Orbán Viktorék leváltását illeti, ma még senki nem tudhatja, a rendszer kitölti-e 4 éves mandátumát, illetve akkor, amikor a következő választások közelednek, milyen erőviszonyok lesznek a pártok között. Ma az tűnik valószínűnek, hogy ismét szükségszerű lesz valamilyen együttműködés ahhoz, hogy a győzelem esélye egyáltalán fennálljon. Azt gondolom, hogy ha ez egy reális lehetőség lesz, akkor mi mindenképpen készek leszünk arra, hogy részt vegyünk ebben, mert a valódi demokrácia visszaállításának alapfeltétele, hogy a jelenlegi rezsimet le tudjuk váltani. Rajtunk nem fog múlni.
