Bár tavaly év végén Borbély Lénárd még támogatta, hogy bekerüljön a testület munkatervébe a csepeli civilek pályázati támogatása, most, hogy napirendre kellett volna tűzni az előterjesztést, mégsem nyújtották be. Ugyanez történt egyébként korábban egy másik előterjesztéssel (a közmunkáról szóló beszámoló), amit javaslatomra felvettek a munkatervbe, de végül nem került a testület elé ilyen napirend.

Érdekes folyamatok zajlanak a csepeli képviselő-testületben az utóbbi hónapokban. Bár az ellenzéki képviselőknek elvben lehetőségük van például előterjesztéseket benyújtani, illetve a testület munkatervében szereplő napirendekhez javaslatokat tenni, a gyakorlatban kezd bebizonyosodni, hogy éppen csak a látszat kedvéért léteznek ezek a lehetőségek.

Legutóbb a május végi testületi ülésen a csepeli civil szervezetek részére történő pályázati kiírást spórolta meg Borbély Lénárd polgármester és csapata. Pedig november végén még támogatta a polgármester, hogy felvegyük a tervezett napirendi pontok közé ezt is. Kérdésemre, hogy miért nem kerül tárgyalásra a testületi ülésen, elmondta, hogy a munkaterv csak egy előzetes tervezet és az élet néha felülírja a terveket, ezért nem készítettek ilyen javaslatot, de egyébként vannak civil szervezetek, amelyek támogatásban részesülnek.

Ez utóbbi állítása persze megfelel a valóságnak, hiszen többször döntött már a testület ilyen támogatásokról. Viszont ezek csak néhány szervezetet érintenek, ráadásul elég aránytalan eltérések adódnak az ilyen ad hoc adományozások következtében. Így előfordulhat például, hogy a Csepeli Auth Henrik Fesztivál Fúvószenekar Alapítványának éves szinten 10 millió Ft-ot ad az önkormányzat, (de említhetnénk a Csepeli Kistáncos Alapítványt, amely évi 6 millió Ft-tal gazdagodott) míg más csepeli civilek egyetlen Ft-ot sem kapnak.

Éppen emiatt lett volna fontos, hogy olyan pályázati keretet is meghatározzon az önkormányzat, amelyre bármely csepeli civil szervezet pályázhat. Ha ez megtörtént volna, az némi bizalomra adott volna okot, hogy átláthatóbb módon születnek döntések a támogatásokról és nagy valószínűséggel több civil szervezetnek is jutott volna anyagi segítség. Úgy tűnik, a csepeli Fidesznek mégsem olyan fontos ez a terület és csak arra koncentrálnak, hogy a szívüknek kedves civileket minél jobban kipárnázzák az önkormányzat pénzével, amit én nagyon elkeserítőnek gondolok.

Ahogyan azt is, hogy az elvben létező ellenzéki jogok valójában semmit sem érnek, olyanok csak mint a népmesében az eszes lány ajándéka, amit Mátyásnak vitt is, meg nem is. Az ellenzéki képviselők által benyújtott előterjesztések többnyire megvitatásra sem kerülnek, mert Borbély Lénárd nem veszi fel őket napirendre vagy leveszik napirendről még az érdemi tárgyalás előtt. Legutóbb rendkívüli ülést is kezdeményeztünk több témával kapcsolatban, de érdekes jogértelmezést követően ezek közül csak egy szerepelt a napirendi pontok között.

Így mennek sajnos a dolgok, nálunk Csepelen. Mi pedig várjuk, hogy véget érjen a mostani "mi bármit megtehetünk" hozzáállás helyi és országos szinten is. Reméljük, utána mi is bizalmat kapunk majd a döntéshozatalban való részvételre és végre bebizonyíthatjuk, hogy kormányozni, várost vezetni úgy is lehet, hogy nem akarjuk egyfolytában földbe döngölni az ellenfelet. Hogy lehet partnerként tekinteni a másikra és valódi párbeszédet folytatni másokkal, különösen pedig a helyi civilekkel, akiknek a munkájára, lelkesedésére égető szükség lenne a mai magyar társadalomban.