Reggel nyolc órakor koszorúzással indult az október 23-ai megemlékezés. A Szent Imre téren lévő 56-os emlékműnél róttuk le tiszteletünket, közben a vezetés leleplezte azt az új emléktáblát, amin Szolzsenyicin a kommunisták kártékonyságáról elmélkedik. Tavaly már avattak egy ilyen emléktáblát az 56-os emlékmű talapzatán, de ha jól értettem, azt megrongálta valaki, hát most készült helyette egy jóval nagyobb márványtáblás változat.

Ezután fél tíztől a Királyerdei Művelődési Házban folytatódott a program, ahol emlékező műsort adtak elő a Jedlik Ányos Gimnázium tizedikes tanulói. Igaza volt Csobánka Zsuzsa tanárnőnek, aki azt mondta, a diákok elhivatottságukkal, a feladathoz való hozzáállásukkal és magával az előadásukkal a tanító szerepébe lépnek kis ideig. Előadásuk lebilincselő volt, fennkölt és - legalábbis számomra - egészen a zsigerekig ható. A végén Ady Endre A föl-földobott kő és József Attila Reménytelenül című verseit idézték (közben a diákok nagy része a földön feküdt). Szégyen vagy nem a Reménytelenül utolsó sorainál már könnyeztem.

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."

Ez volt az a vers, ami legjobban megérintett gimnáziumi éveim alatt és azóta különböző élethelyzetekben vagy ezerszer idéztem fel magamban utolsó sorait.

Azt hiszem, sok jelenlévőben is hasonló katarzis játszódhatott le, mert a végén szűnni nem akaró vastaps kíséretében vonultak le a diákok színpadról. Nagyon hálás vagyok nekik és tanáruknak ezért az előadásért.

Utánuk Németh Szilárd mondott beszédet, melynek részleteibe nem merülnék bele. Természetesen párhuzamot vont 1956 és a mai menekültválság között, aminek bár voltak helyénvaló részei, sajnos az alaphelyzetet tekintve szerintem sok olyan csúsztatással volt tűzdelve, ami a valóságostól eltérő keretet ad a történéseknek. Így bár az adott keretben alapvetően igaza van, mivel a keret nem egyezik a valósággal, mégis hibásak a következtetései. Erről a későbbiekben még talán írni is fogok, ha felkerül az internetre a teljes szöveg, mert nem szeretném tévesen idézni az elhangzottakat.

Végül Borbély Lénárd polgármester adta át a Csepel Örökségéért Díjat az idén 25 éves Nagycsaládosok Országos Egyesület csepeli csoportjának azért az áldozatos munkáért, amit az elmúlt negyedszázadban a családokért és ezzel együtt Csepelért végeztek. Ezúton is szeretnék gratulálni nekik a megérdemelt kitüntetéshez.

Még egy feladat vár ma rám az ünneppel kapcsolatban. Hamarosan részt veszek a Párbeszéd Magyarorászégért központi ünnepségén, melyen Karácsony Gergő társelnökünk mond beszédet a Kossuth téri Bibó Szobornál.