A szelektív hulladékgyűjtő szigetek megszüntetése óta sok panasz érkezett hozzám, ezért lakossági fórumot szerveztem Csepelen a témában. Mint kiderült, a probléma egész Budapesten fennáll, mivel a kerületi önkormányzatok első adandó alkalommal éltek a lehetőséggel, hogy megszabaduljanak a szigetektől. A lakók viszont határozottan nem értenek egyet például azzal, hogy gyakorlatilag megszűnt az üveghulladék gyűjtésének lehetősége. A szigetek számának drasztikus csökkentése ráadásul szakmai szempontok alapján sem volt indokolt.

December 2-án tartottam Csepelen a Kék Iskolában azt a fórumot, melynek témája a szelektív hulladékgyűjtés és a lomtalanítás helyzete volt. Már maga a kezdeményezés is kalandos pályát futott be, mivel nehezen tudtak mit kezdeni azzal, hogy egy ellenzéki képviselő az önkormányzat SZMSZ-ében biztosított joggal élve lakossági fórumot kezdeményez. Végül a szabályok szerint kötelező meghirdetést azzal a nevetséges okkal utasították el, hogy nem a polgármester a kezdeményező, ezért nem kell alkalmazni a közzétételre vonatkozó előírást.

A "mostoha" körülmények ellenére mintegy 20 érdeklődő jött el a fórumra. Meghívott vendégként jelen volt Graczka Sylvia a Hulladék Munkaszövetség elnöke, illetve Palásti László és Zöld Miklós, az FKF Zrt. munkatársai is, akiknek ezúton is szeretném megköszönni, hogy segítségemre voltak a lakosok kérdéseinek megválaszolásában.

Az önkormányzat vonta vissza a hozzájárulását a szigetekhez

A fórum elején a felvezetésben mindenki számára kiderülhetett, hogy a gyűjtőszigetek megszüntetése a kerületi önkormányzatok döntése alapján történt meg. Ugyanis a házhoz menő szelektív gyűjtés kiépítése után kaptak az alkalmon és rengeteg helyen visszavonták a közterület-használati hozzájárulásukat, hogy megszabaduljanak az eddig megtűrt szigetektől. A felelősséget is elháríthatták maguktól, hiszen a hulladékkezelés fővárosi hatáskör, nem kerületi. El is utasították a fórumra szóló meghívásomat az önkormányzat részéről, azt hangoztatva, hogy ez nem az ő feladatuk. Ezzel persze nem oldották fel az ellentmondást, hogy a szigetek helyére szóló hozzájárulást nekik kellett kiadniuk, tehát mégis csak van közük a dologhoz.

Részben érthető persze a hozzáállásuk, mert a szigetek valóban okoztak problémákat is az elmúlt években. Voltak helyek, ahova rendszeresen odahordták egyesek a kommunális hulladékukat, sittet, ezzel áldatlan állapotokat okozva. Másrészt arra is sok példa volt, hogy felborogatták az edényeket, hogy kiszedjék belőle a pénzzé tehető hulladékot. Azonban a szokásokhoz híven a döntéshozók nem a problémák megoldásán fáradoztak, hanem csak a szőnyeg alá söprés volt a cél. Ha nincsenek szigetek, akkor nincs gond sem. Az meg nyilván már csak balliberális nyavalygás, hogy az üveget mindössze 4 helyen lehet leadni és emiatt egyre több ember fogja az eddig külön gyűjtött üveget a normál kukába dobni.

Pedig a fórumon részt vevők és például a Facebookon hozzászólók is komolyan nehezményezik a visszafejlődést ez ügyben. Ráadásul az FKF és a Humusz munkatársai is megerősítették, hogy egész Budapesten komoly gond ez, sok telefonhívás, e-mail érkezik, amiben ezt kifogásolják az emberek. Bár természetszerűleg a két meghívott szervezet között van némi különbség szemléletben, abban teljes volt az egyetértés, hogy felettébb káros, ha ilyen törést szenved egy egyébként is nehéz, évek munkáját igénylő szemléletváltási folyamat.

Arról nem is beszélve, hogy véleményem szerint lett volna köztes, mondhatni optimális megoldás is a problémára. Amennyiben egyenként vizsgálják meg a helyszíneket, kiderült volna, hogy forgalmas helyeken, ahol esetleg még térfigyelő kamera is van a közelben, egyáltalán nem jellemző a hulladék szigetek mellé történő lepakolása. A borogatással kapcsolatban pedig sok más kerületben láttunk példát olyan korlátokra, amik ezt meg tudják akadályozni.

A legjobb megoldás a keletkező hulladékmennyiség csökkentése

Az este folyamán Graczka Syilvia, a Humusz elnöke természetesen kitért arra, hogy a legfontosabb a keletkező hulladék mennyiségének csökkentése lenne. Erre egyébként rengeteg praktika, ötlet, lehetőség van ma már és fontos, hogy minél több ember elkezdjen ennek szellemében élni. Említette a Humusz által kezdeményezett Nulla Hulladék programot, mely hasznos tanácsokat ad, hogyan lehet a gyakorlatban odafigyelni a hulladékmennyiség csökkentésére.

Tájékoztatta a hallgatóságot, hogy egy átlagos magyar évente 380-400 kg hulladékot termel, melynek jelentős része megspórolható lenne. Hulladékos szempontból a legjobb megoldás a keletkezés megelőzése, ezután következik a tárgyak újrahasználata (például a betétdíjas üvegek ilyenek) és a szelektív gyűjtés utáni újrahasznosítás csak ez után következik, mivel ez esetben az anyag feldolgozása rengeteg energiát emészt fel legtöbbször, sok esetben csak külföldön oldható meg. Ez utóbbinak egyébként az is feltétele, hogy a lakosok egyre több újrahasznosított anyagból készült terméket vásároljanak, ami még nem igazán jellemző.

Kitért arra, hogy Csepel büszke lehet, mert van hulladékgyűjtő udvara, ami nem minden kerületben igaz és említésre került az is, hogy annak idején a főváros első gyűjtőszigetét Csepelen avatta fel Demszky Gábor főpolgármester.

A lomtalanítás átszervezésére még várni kell

Fórumunk másik fő témája a lomtalanítás volt, mely szintén sok kívánnivalót hagy maga után. Minden évben valóságos hulladéklerakóvá válnak Budapest kerületei, amikor a lomtalanítás van. Ráadásul a begyűjtött lomok válogatás nélkül égetőbe vagy lerakóra kerülnek, miközben jelentős részük még hasznosítható lenne. Röviden ismertetésre kerültek a más országokban terjedő rendszerek, amelyeknél telefonos egyeztetés után a házaknál egyből teherautóra kerülnek a lomok, melyeket egy ún. újrahasználati központban átválogatnak. A még használható tárgyakat ingyen vagy kedvezményes áron lehet elvinni, a sérült dolgokat megjavítják, ha lehet. Ami végképp használhatatlan, azt újrahasznosításra viszik és csak elenyésző része kerül lerakóra.

Az elmondottak alapján nálunk még várni kell ilyen rendszer felállítására, ami egyébként is problémás lehet például a 10 emeletes panelházak esetén. Egyelőre a jogszabályi háttér sem kedvez ilyen kezdeményezéseknek, bár információink szerint a Karácsony Gergely vezette Zuglóban kísérleti jelleggel próbálkoznak a bevezetéssel. Mindenesetre az FKF részéről a nyitottság megvan, jelenleg 2 újrahasználati központ nyitását tervezik, ahol a jelenlegi hulladékudvarokhoz képest jóval többféle hulladékot lehet majd leadnia lakosoknak. Sajnos egyik sem Csepelen fog megvalósulni, de reméljük, nemsokára hozzánk is eljutnak az efféle újítások.

Van megoldás a problémákra!

A fórumon természetesen a lakosok is megfogalmazták a hiányosságokat a saját lakókörnyezetükre vonatkozóan, ami legtöbb esetben összecsengett a korábban elmondottakkal. Az FKF munkatársai elmondták, hogy a szelektív kukákból lehet többet igényelni, ha nem elégséges a mérete (ezt minden esetben megvizsgálják lakosságszámtól függően). Alkalmanként arra is van lehetőség, hogy az el nem szállított hulladékért más napon kijöjjön a teherautó, például, ha azért nem vitték el, mert oda nem való hulladék került az edénybe. Sajnos erre sok példa van, mivel a házhoz menő gyűjtéssel sok olyan ember is be lett kapcsolva a rendszerbe, aki eddig nem foglalkozott ezzel. Így a szigetek tapasztalataihoz képest nagyon megnőtt a nem oda való hulladék aránya és megközelíti a 40 %-ot.

A legjobb hír egyben talán a leginkább problémás is. Palásti úr ugyanis arra biztatta a lakókat, hogy kezdeményezzék az önkormányzatnál a szigetek (legalább az üveggyűjtők) visszahelyezését. Elvi, jogi akadálya tehát nincsen, hogy újra tudjuk ezeket külön gyűjteni és leadni, sőt ők kifejezetten örülnének, ha ez megtörténne. A gyakorlatban viszont erősen kérdéses, hogy hogyan reagál erre az önkormányzat, amley épp a megszüntetésnek örült. Talán, ha egy-egy környéken elég sok ember emeli fel a szavát, akkor látva a lakossági nyomást, meghozzák a helyes döntést. Tehát nincs más hátra, mint kezdeményezni és aktív állampolgárként kieszközölni a változást. És természetesen oda kell figyelnünk arra is, hogy a lehető legkevesebb hulladékot termeljük! A siker mindenképpen rajtunk múlik!

December 1-én járt le a 15 napos határidő, ameddig válaszokat kellett volna kapnom azokra a kérdésekre, amiket a jegyzőnek küldtem az óvodai néptáncoktatással kapcsolatban. Ma, két nappal a határidő letelte után kaptam egy levelet, mely szerint további 15 nappal meghosszabbítják a válaszadási határidőt. Úgy tűnik, annyira bonyolult és átláthatatlan lett a rendszer, hogy két alatt sem sikerült a válaszokat összehozniuk a hivatal munkatársainak.

Mi viszont szokásunkhoz híven szabálykövetőek voltunk és 15 napon belül válaszoltunk a Csepeli Hírmondó újságírójának az általam a jegyzőnek megírt és általa kissé értelmetlenül átfogalmazott kérdéseire. (Azt még mindig balladai homály fedi, hogyan kerültek a kérdések a jegyzőtől az önkormányzati újság munkatársához.) Bár véleményünk szerint több kérdés sem felel meg a közérdekű adatkérés feltételeinek esetünkben, mivel semmilyen takargatnivalónk nincs, feleségem örömmel válaszolt ezekre is.

"Tisztelt Lass Gábor!

Köszönöm a megkeresését a témával kapcsolatban, bár szabadjon megjegyeznem, hogy tisztességesebb lett volna a Csepeli Hírmondó részéről, ha az előzőt két lapszámban megjelent cikkek megírása előtt keresnek meg engem!

Próbálok kielégítő választ adni az Önök számára, de felhívnám a figyelmüket, hogy több kérdésük nem tartozik a közérdekű adatkérés hatáskörébe.

- 2015 júliusáig bezárólag hány tagóvodában vezetett néptánc foglalkozást és ezekre tagóvodánként hány gyermek járt?

A 2014/2015. tanévben az Erdősor-Festő, a Füstifecskék, a Szivárvány és az Árpád utcai Népművészeti és Kézm. Óvodában tartottam foglalkozásokat. A 2013/2014. tanév első feléig bezárólag ezek közül csak az Erdősor-Festőben tanítottam már több éve, a tanév második felében hívtak a közös vezetés alá tartozó Szivárványba és a Népművészetibe. A résztvevők száma óvodánként változó volt az igényektől és a terem méretétől függően. (12-20-25-30 fő/csoport)


- Pontosan kik tartották a foglalkozásokat az egyes tagóvodákban és milyen végzettségekkel rendelkeznek ezek a személyek?

Én csak a magam nevében nyilatkozhatok, más foglalkozásvezetőkről a közérdekű adatszolgáltatást az önkormányzattól kérje el! A fent említett óvodákban én tartottam a néptánc foglalkozásokat. A Magyar Táncművészeti Főiskola táncpedagógus szakán, néptánc szakirányon szereztem kiváló minősítésű diplomát. Ezt megelőzően már az ELTE-n okleveles néprajz szakos előadói diplomát szereztem.

- Milyen időpontokban és hány percben került sor a foglalkozásokra az egyes tagóvodákban?

2014/2015. tanévben az óvodavezetőkkel egyeztetve, az igényekhez alkalmazkodva, csoportonként eltérő időpontban kezdődtek a foglakozások: 15.30-kor, 16-kor, 16.30 órakor és 17 órakor. A foglalkozások 40 percesek voltak, kivéve a Füstifecskékben, ahol 30 percet tartottam. A foglalkozások előtt és után átlagosan 15-20 percet töltöttem még az óvodákban, hogy a termet előkészítsem, a gyerekeket összeszedjem, majd visszakísérjem őket a csoportszobákba, szülőkkel beszéljek, óvónőkkel egyeztessek stb.

- Pontosan milyen szervezettel állt jogviszonyban és milyen foglalkoztatási formában?

A kérdés az én esetemben elég nehezen értelmezhető, hiszen én mint egyéni vállalkozó az önkormányzat által összeállított bérleti szerződéseket kötöttem minden egyes óvodával. A 2014/2015. tanévben minden óvodával 7 alkalmanként új szerződést kellett kötni. A korábbi években a szerződések ennél hosszabb időre szóltak (pl: októbertől áprilisig; mivel májustól szeptemberig nem voltak foglalkozások illetve nyári szünet van). Tehát az én egyéni vállalkozásom az önkormányzattal állt bérleti szerződéses viszonyban.


- Milyen összeget kapott foglalkozásonként a Tamariska Táncműhely?

A fentiekből következik, hogy a Tamariska Táncműhely semmilyen összeget nem kapott a foglalkozásokért.

- Ki fizette meg a foglalkozásvezető bérét, illetve járulékait?

A fentiekből következik, hogy az én esetemben bérről nem beszélhetünk. A szülőktől beszedett részvételi díj a vállalkozásom bevétele, amelyből a magam után járó adókat főállású vállalkozóként megfizettem.

- A foglalkozások árát Ön vagy az óvodai alkalmazottak szedték be?

A foglalkozások árát a szülők az egyéni vállalkozói bankszámlámra átutalással vagy személyesen készpénzben fizethették be nekem a foglalkozások után.

- A foglalkozások áráról az önkormányzat által fenntartott intézmény adott ki bizonylatot vagy egyéb szervezet állított ki számlát róla a szülőknek?

A foglalkozások áráról én mint egyéni vállalkozó állítottam ki pénzügyi bizonylatokat (átutalás esetében számlát, készpénzes fizetés esetén pedig nyugtát.) a befizető szülők számára.

- Hogyan alakult a foglalkozások díja óránként/havonta?

Ez a kérdés nem tartozik a fent említett törvény hatáskörébe, de természetesen válaszolok rá, annál is inkább, mert már többször megírtuk a férjemmel, többek közt Önöknek is, illetve az interneten is megtalálhatja az erről szóló posztjaimat. Egy alkalom egy gyereknek 600 Ft volt (a Füstifecskében 500 Ft). Egyszerre több alkalom árát fizették be a szülők, egy havit vagy 5 vagy 10 óra díját. A hiányzásokat a következő befizetéseknél jóváírtam. Amennyiben 4 foglalkozás volt egy hónapban és a gyerek mind a négy órán jelen volt, akkor ez 2000 illetve 2400 Ft-ba került. De ilyen igen ritkán esett meg, tekintettel arra, hogy sokszor hiányoznak az óvodáskorú gyerekek, illetve az óvodai programokat (pl. foglalt a tornaterem, mert be van rendezve értekezletre, vagy ruhabörze van benne, vagy adventi délután van stb.) és a tanítási szüneteket figyelembe kellett venni.

- A foglalkozások után fizetett-e bárki terembérleti díjat?

Igen, én mint bérlő a szerződésben megszabott összeget fizettem az óvodák bankszámlájára átutalással. A terembérleti díj óvodánként különböző volt. A terembérleti díjat a szülők által befizetett részvételi díjból fizettem ki az önkormányzat részére.

Üdvözlettel,

Hudákné Farkas Sára"

A mai napon az alábbi válaszlevelet küldtem a Csepeli Hírmondó szerkesztőségének a minket lejárató cikkükre és kértem, hogy teljes terjedelmében közöljék le a következő lapszámban.

A Csepeli Hírmondó november 12-ei számában „Gazdasági érdek állhatott a képviselői tiltakozás mögött?” címmel egész oldalas írás jelent meg, mely engem és családomat rossz színben tüntet fel. Valótlanságokkal és csúsztatásokkal azt a hamis látszatot kelti, mintha tisztességtelenül jutottunk volna bevételhez és csupán ennek féltése állt volna az óvodaegyesítéssel kapcsolatos tiltakozásom hátterében, ami természetesen hazugság.

Ezúton szeretnék gratulálni a cikk írójának, „csepel.hu”-nak, hogy az újságírás legelemibb szabályát sem sikerült betartania és nem biztosított lehetőséget számunkra az írásban szereplő állításokra, illetve a felvetett kérdésekre való reagálásra. Bár felettébb jól esik, hogy a csepeli Fidesz vezetés, illetve az őket kiszolgáló újságírók aggódnak családunk jövője miatt, szerencsére nemcsak az óvodai néptánc oktatáson múlik, hogy tudunk-e gyermekeinknek esténként tejbegrízt, esetleg két szelet zsíros kenyeret adni (ld. Hegedűs Zsuzsa).

Politikai megrendelés áll a háttérben

A cikkben az 1000 Ft-os díjnak tulajdonítják a néptánc foglalkozások sikerét. A valóság azonban az, hogy feleségem, Hudákné Farkas Sára az elsők között kezdett el foglalkozni az óvodás korosztály (3 éves kortól!) néptáncoktatásával és már 2007 óta végzi ezt a tevékenységet a csepeli óvodákban is (ezért is nevetséges felvetés, hogy bármiféle összefüggés lenne e között és az én politikai pályám között, ami csak 2010-ben kezdődött).

Mivel egyre több intézménybe hívták tanítani, szerénytelenség nélkül ki merem jelenteni, hogy jelentős részben az ő munkásságának, rendkívüli szakmai tudásának eredménye a néptánc iránti fokozódó igény. Erre az igényre valóban lehetett volna építeni és tovább bővíteni az óvodákban a foglalkozásokat, de csak megfelelő végzettségű és tudású szakemberekkel, akikből szerencsére már nagyon sok van az országban.

De ne legyünk naivak, a valóság az, hogy a néptánc foglalkozás átszervezésére politikai okok miatt került sor és a fő cél feleségem eltávolítása volt, bármi áron. Ha nem így lenne, az óvodák új vezetői megkereshették volna őt javaslataikkal, de nem tették. Álságosságuk még nyilvánvalóbb, ha figyelembe vesszük, hogy semmilyen korábbi foglalkozás esetén nem került sor ilyen központosításra, illetve a fizetendő díjak csökkentésére, sőt, van olyan foglalkozás is, ami eddig ingyenes volt, de most már azért is fizetni kell.

Az átszervezés előtt is a legolcsóbb foglalkozás volt a néptánc

A cikk szerzője többször is említi, hogy havi több ezer forintba került a foglalkozás, majd később elismeri, valójában fogalma sincs, mennyit fizettek a szülők. Elárulom ezért, hogy feleségem, aki egyéni vállalkozóként oktatott, mindössze 2000-2400 Ft-ot szedett havonta a szülőktől, miközben más foglalkozások általában 4000-5000 Ft-ba kerülnek havonta. Ebből az összegből egyébként jóváírta a gyerekek hiányzását is és természetesen minden esetben kifizette az önkormányzat által szerződésekben meghatározott terembérleti díjat és adózott is jövedelme után.

Érdemes még összevetni a dolgot a jelenlegi néptáncos foglalkozásvezetők bérével, ami információim szerint 5000 Ft foglalkozásonként, amire gondolom, még további járulékterhek rakódnak. Ők ráadásul mentesülnek a terembérleti díj megfizetése alól! Így az ő bérezésük szinte teljesen megegyezik azzal az összeggel, amennyit átlagosan az én feleségem is tisztán megkeresett. Kérdem én, ha a cikk írói szerint „komoly anyagi bevétel”-ről van szó, akkor a mostani oktatók miért kapnak ugyanennyit, megfelelő végzettség nélkül? Esetleg a következő lapszámban majd őket állítják pellengérre?

Átláthatatlanság? Ez most komoly, mert viccnek durva lenne!?

A cikk állítása, mely szerint „volt olyan intézmény, ahol – éppen az átláthatatlanság miatt – a bérleti szerződés és azok rendszere a csepeli polgárok számára ellenőrizhetetlen volt, így komoly bevételi forrásra nyílt lehetőség.”, egyszerűen hazugság. Én magam a nyár folyamán az összes foglalkozás szerződését kikértem a jegyzőtől és meg is kaptam azokat. Ezt bárki ugyanígy megtehette eddig is, ha akarta. Ráadásul a szerződésekből olyan információk is kiderülnek, amiket a cikk írója kérdésként fogalmazott meg.

Ez pedig felveti a következő kérdéseket:

• A Csepeli Hírmondóban ennyire nem értenek a munkájukhoz, hogy nem tudják, kihez kell fordulni, amennyiben információt szeretnének az önkormányzat működéséről?
• Esetleg nem is volt érdekük valódi információk alapján dolgozni, mert akkor nem állt volna össze ilyen szépen ez a jó kis lejárató cikk?
• Amennyiben kedves „csepel.hu”-nak mégis aggályai lennének az elmúlt évek működésének átláthatóságával és szabályszerűségével kapcsolatban, nem az önkormányzat háza táján kellene keresnie a felelősöket?

A kérdésekre adandó válaszokat a kedves olvasó fantáziájára bízom.

A valódi problémákról nem beszélnek

Fentiek jól szemléltetik, hogy a minket ért támadások pusztán a lejáratásunkat szolgálják. Tovább gyengíti állításaik súlyát, hogy még Szabó Szabolcsot, Csepel és Soroksár megválasztott országgyűlési képviselőjét is belekeverik a történetbe teljesen indokolatlanul. Az egész csak arra való, hogy eltereljék a figyelmet azokról a problémákról, amikről már többször szót ejtettem. Talán inkább azzal kéne foglalkoznia a vezetésnek, hiszen mégis csak a gyermekeink jövőjével játszadoznak.

Egyre lejjebb csúszik a csepeli Fidesz a lejáratásunkra indított akciósorozatában. A múlt csütörtöki Csepeli Hírmondóban egész oldalas cikket szenteltek nekünk, hogy igaztalan állításaikkal mocskoljanak engem és családomat. Hamarosan érkezik arra is a reakció, most azonban csak szemléltetni szeretném, hogyan működik az agitprop osztály Csepelen Borbély Lénárd polgármestersége idején.

Írtak egy koncepciós cikket, amiben olyan kérdéseket vetnek fel, aminek akár az önkormányzat berkein belül is utánanézhettek volna, de még tőlünk sem kérdezték meg. Erre én a jegyző úrhoz fordultam hétfőn, hogy a több felől származó információim a jelenlegi rendszerről, megerősítést nyerjenek hivatalos formában is. Hogy-hogy nem két napra rá egy továbbított levélben érdeklődik a Csepeli Hírmondó újságírója feleségemnél szinte szó szerint ugyanazokban a kérdésekben.  Vajon az a valószínűbb, hogy véletlen egybeesés lenne vagy az, hogy az én levelemet továbbították az önkormányzati újság emberéhez, aki egy kicsit átírta a kérdéseket (megjegyzem, így is maradt benne olyan, ami értelmetlen a mi esetünkben)? Alább a két levél összehasonlításképpen.

Szép ez a történet, ugye? Vajon erről a szabadságról papolt Németh Szilárd október 23-ai beszédében? Amikor egy ellenzéki képviselőt vagy bármely kritikust az aktivitása miatt a családján keresztül próbálnak meg ellehetetleníteni? Vajon ezért küzdött az akkori Orbán Viktor a rendszerváltás idején? Nem hinném.

És íme a másik levél:

Meglepetésként ért két hete, mikor telefonon kerestek a Csepeli Hírmondótól, hogy az óvodai átszervezéssel kapcsolatos tapasztalataim felől érdeklődjenek. Úgy tűnik, volt értelme szóvá tenni, hogy az ellenzéki vélemények csak nagyon ritkán jelenhetnek meg a hivatalos önkormányzati lapban. Persze azért a helyzeti előnyt kihasználták, hogy az általuk írott cikket az én gondolataim cáfolatára is használják.

A kérdés így hangzott: "Az volna a kérdésem, hogy Ön mint szülő miként látja az átalakítások hatásait, mit érzékel Ön és a gyermeke az átalakításokból, illetve hogyan értékeli, hogy az elmúlt időszakban sorra újulnak meg az óvodák a kerületben?"

Sajnos az elsőre megírt anyagról kiderült, hogy túl hosszú, majdnem háromszorosa annak a terjedelemnek, amit az újságban meg kívánnak jelentetni, így jelentősen rövidíteni kellett rajta. Úgy vélem ezért, érdemes közzétenni itt az eredeti írást, ami kicsit részletesebben tárgyalja a témát:

Viszont ezek végrehajtásával kapcsolatban nagyon komoly kifogások merültek fel. Ez ügyben az Erdősor-Festő utcai óvoda felújításával kapcsolatban viszonylag testközeli tapasztalataim vannak. A felújítás úgy húzódott el nyár végéig, hogy minden létező határidőt túlléptek a beruházás során. Olyan kellemetlenségek történtek ezért, amik hátrányosan érintették a gyerekeket, félig lefóliázott csoportszobában is voltak például. Az óvodai dolgozók nem kaptak kellő információt, hogy mikor készülnek el a munkálatok, így nagy volt a bizonytalanság. Ráadásul a minap azt hallottam, hogy a felújítás ellenére beázik a tető, ami felveti a kérdést, hogy megfelelően lett-e elvégezve a munka. Az udvar felújítása is rengeteget késett, még most is folyamatban van, pedig elvileg már a nyáron el kellett volna készülnie.

Reggel nyolc órakor koszorúzással indult az október 23-ai megemlékezés. A Szent Imre téren lévő 56-os emlékműnél róttuk le tiszteletünket, közben a vezetés leleplezte azt az új emléktáblát, amin Szolzsenyicin a kommunisták kártékonyságáról elmélkedik. Tavaly már avattak egy ilyen emléktáblát az 56-os emlékmű talapzatán, de ha jól értettem, azt megrongálta valaki, hát most készült helyette egy jóval nagyobb márványtáblás változat.

Ezután fél tíztől a Királyerdei Művelődési Házban folytatódott a program, ahol emlékező műsort adtak elő a Jedlik Ányos Gimnázium tizedikes tanulói. Igaza volt Csobánka Zsuzsa tanárnőnek, aki azt mondta, a diákok elhivatottságukkal, a feladathoz való hozzáállásukkal és magával az előadásukkal a tanító szerepébe lépnek kis ideig. Előadásuk lebilincselő volt, fennkölt és - legalábbis számomra - egészen a zsigerekig ható. A végén Ady Endre A föl-földobott kő és József Attila Reménytelenül című verseit idézték (közben a diákok nagy része a földön feküdt). Szégyen vagy nem a Reménytelenül utolsó sorainál már könnyeztem.

"A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok."

Ez volt az a vers, ami legjobban megérintett gimnáziumi éveim alatt és azóta különböző élethelyzetekben vagy ezerszer idéztem fel magamban utolsó sorait.

Azt hiszem, sok jelenlévőben is hasonló katarzis játszódhatott le, mert a végén szűnni nem akaró vastaps kíséretében vonultak le a diákok színpadról. Nagyon hálás vagyok nekik és tanáruknak ezért az előadásért.

Utánuk Németh Szilárd mondott beszédet, melynek részleteibe nem merülnék bele. Természetesen párhuzamot vont 1956 és a mai menekültválság között, aminek bár voltak helyénvaló részei, sajnos az alaphelyzetet tekintve szerintem sok olyan csúsztatással volt tűzdelve, ami a valóságostól eltérő keretet ad a történéseknek. Így bár az adott keretben alapvetően igaza van, mivel a keret nem egyezik a valósággal, mégis hibásak a következtetései. Erről a későbbiekben még talán írni is fogok, ha felkerül az internetre a teljes szöveg, mert nem szeretném tévesen idézni az elhangzottakat.

Végül Borbély Lénárd polgármester adta át a Csepel Örökségéért Díjat az idén 25 éves Nagycsaládosok Országos Egyesület csepeli csoportjának azért az áldozatos munkáért, amit az elmúlt negyedszázadban a családokért és ezzel együtt Csepelért végeztek. Ezúton is szeretnék gratulálni nekik a megérdemelt kitüntetéshez.

Még egy feladat vár ma rám az ünneppel kapcsolatban. Hamarosan részt veszek a Párbeszéd Magyarorászégért központi ünnepségén, melyen Karácsony Gergő társelnökünk mond beszédet a Kossuth téri Bibó Szobornál.

Hétfőn két előterjesztést nyújtottam be Csepel polgármesterének, amit az október 29-ei testületi ülésen szeretnék megtárgyaltatni. Az egyik egy klímastratégia kidolgozása, a másik pedig az önkormányzati bérlakások értékesítésére vonatkozó szabályok módosítása.

SZÜKSÉG VAN KLÍMASTRATÉGIÁRA

Május végi testületi ülésünkön az önkormányzat támogatásáról biztosította Áder János köztársasági elnök úr kezdeményezését. Ennek célja, hogy a 2015 decemberében Párizsban megrendezésre kerülő klímacsúcsig a klímaváltozás elleni küzdelem jegyében minél több ember csatlakozzon a világ vezetőihez intézett felhíváshoz, hogy tegyenek érdemi lépéseket a fenyegető veszély elhárítása érdekében. A felhíváshoz az Élő Bolygónk honlapon lehet csatlakozni. Áder János szavai szerint "A veszéllyel való szembenézés azonban vissza nem térő lehetőséget is tartogat számunkra. Lehetőséget arra, hogy közösen cselekedjünk. Lehetőséget arra, hogy gátat vessünk az üvegházhatású gázok kibocsátásának, és hogy olyan technológiákra alapozzuk a jövőnket, amelyek alkalmazásával elháríthatjuk az emberi civilizációt fenyegető klímakatasztrófát. Lehetőséget arra, hogy a saját, közvetlen környezetünkben és a saját képességeink szerint megszüntessük természeti erőforrásaink pazarló felhasználását. (…)A jól átgondolt fejlődés egyik eredménye a klímaváltozásból fakadó veszélyek elhárítása. Jövőnk érdekében a közös felelősségből és közös cselekvésből nekünk, magyaroknak is vállalnunk kell a ránk eső részt."

Mivel a képviselő-testület kiállt a fenti kezdeményezés mellett, úgy vélem, a szavakon túl tettekben is meg kell mutatkoznia ennek az elköteleződésnek, ezért javasoltam, hogy sok más magyar településhez hasonlóan Csepel Önkormányzata is kezdje meg egy komplex települési klímastratégia kidolgozását, amely alapja lehet a további cselekvéseknek. A települési éghajlatváltozási programok megelőzési és alkalmazkodási cselekvésekből állnak. A megelőzés a katasztrofális hatásokkal járó éghajlati változások elkerülését célozza: egyrészt az üvegházgázok légkörbe bocsátásának visszafogását, másrészt a már a légkörben található üvegházgázok elnyeletését jelenti. Mivel azonban az éghajlatváltozás már jelenleg is zajlik, és bizonyos további éghajlati módosulások szintúgy elkerülhetetlenek, szükség van az alkalmazkodásra is, amely a már kiküszöbölhetetlen éghajlatváltozás hatásainak mérséklését jelenti. Javasoltam továbbá, hogy csatlakozzunk a Klímabarát Települések Szövetségéhez is.

(forrás: csepel.info)

NE SZÓRJUK KI A PÉNZT AZ ABLAKON

Másik előterjesztésem az önkormányzati tulajdonban lévő bérlakások értékesítését szabályozó rendelet módosítására vonatkozik. Korábban írtam már róla, hogy a fideszes többség tavasszal jelentősen megkönnyítette a bérlakások megvásárlását. Ennek eredményeként a kezdő befizetés szabályozása véleményem szerint sérti az önkormányzat érdekeit. Ugyanis lehetőséget teremt arra, hogy néhány tízezer Ft (valójában akár 1 Ft!) kezdőrészlet vállalásával a vevő több százezer Ft-nyi kedvezményt kapjon a vételárból. Sajnos az elmúlt időszakban volt is rá példa, hogy 10.000 Ft kezdőrészlettel 800.000 Ft kedvezményt kapott valaki.

Ezért javaslatot tettem a szabályozás módosítására. Ennek lényege, hogy

- 10 % alatti kezdőrészlet esetén nincs kedvezmény,
- 10 és 50 % közötti kezdőrészletnél 5 %,
- 50 és 90 % közötti kezdőrészletnél 10 %,
- 90 % feletti kezdőrészlet esetén 20 % legyen a kedvezmény mértéke.

Jelenleg várom a hivatal válaszát, hogy a polgármester úr napirendre kívánja-e venni a javaslataimat.

A két előterjesztés itt és itt megtekinthető.

Ezúton szeretnék gratulálni Németh Szilárd rezsibiztosnak, Csepel volt polgármesterének, a Fidesz listás országgyűlési képviselőjének, ahhoz, hogy bár személyesen nem volt jelen a Jedlik Ányos Gimnázium fennállásának 70. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen, mégis sikerült mindenki kedvét elrontania "remekül" megírt köszöntőbeszédével.

                                (fotó: jedlik.hu)

Tegnap volt szerencsém részt venni Csepel legpatinásabb gimnáziumának ünnepségén, melyen az alapítás 70. évfordulójáról emlékeztek meg. Az esemény időrendiségét kissé felrúgva, azt az élményt szeretném megosztani, amit Németh Szilárdnak, az intézmény egykori diákjának köszönhetek. Ő személyesen nem volt jelen az ünnepségen, mert Erdélyben vett részt egy megemlékezésen. Már az is furcsa volt, hogy Morovik Attila alpolgármester véleményem szerint kissé túlságosan belement a hiányzás megmagyarázásába és röviden elmesélte, hogy Németh Szilárd épp Kőröstárkányban van, abban a faluban, ahol 1919-ben borzalmas események történtek. Abban az évben április 19-én román félkatonai alakulatok és katonaruhába öltözött civilek 91 magyart gyilkoltak meg válogatás nélkül és szörnyű kegyetlenkedés közepette.

Ez a kis felvezetés eleve villámcsapásként hatott az ünneplő közönségben. Sajnos csak ezután következett a fekete leves. Az alpolgármester által felolvasott köszöntő beszéd nagyjából második mondatában Németh Szilárd azt kezdte ecsetelni, hogy ma milyen drámai időket élünk, hiszen ebben az évben eddig több mint negyed millió illegális bevándorló lépte át törvénytelenül a határunkat. Majd arra is kitért, hogy meg kell védenünk magyar és európai kultúránkat, életmódunkat. Majd egy ügyes huszárvágással áttért arra, hogy a fentiek miatt is milyen fontos, hogy néha ünnepelni tudjunk.

Őszintén szólva ezután már nem is nagyon figyeltem oda a beszéd további részeire, csak ültem döbbenten és figyeltem magam körül az értetlen arcokat. Mindenkiéről azt lehetett leolvasni, hogy egyáltalán nem értik, miért kell még egy ilyen ünnepi alkalmat is tönkretenni a politikai lózungok hangoztatásával. Miért kell minden megszólalási lehetőséget arra használni, hogy az éppen aktuális szajkózni valót beleszőjük a beszédünkbe, még akkor is, ha teljesen oda nem való és erőltetett is? Nem csoda, hogy a teremben némi morajlás is támadt, egyértelműen jelezve a hallgatóság nemtetszését.

Az említett mondatok egy szempillantás alatt sikeresen tönkre vágták az ünnepi hangulatot. Pedig előtte Bese Benő igazgató és a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból érkező vendég is értékes gondolatokkal tarkított, mélyen elgondolkodtató beszédeket mondott. Az igazgató röviden elmondta az intézmény történetét kezdve az 1945-ös bencés alapítástól (az államosítás miatt csak 3 évig volt a kezelésükben az intézmény) egészen napjainkig. Később szó volt az iskoláról, mint második otthonról, a stabilitás szükségességéről. Arról, hogy milyen fontos reggelente időd szánni arra, hogy az előttünk álló napot kellő felkészüléssel kezdjük, illetve, hogy folyamatosan biztosítsunk időd magunknak a szellemi munkára, amire az egyik legjobb eszköz az olvasás.

Fontos gondolatok hangzottak el, ami az iskola tornatermében ülő diákoknak bizonyára hasznosak is lesznek, amennyiben kellőképpen odafigyelnek rájuk. Kár, hogy abból is példát kaptak az ünnepségen, hogyan kell egy a világnézeti különbségektől teljesen mentes ünnepnapot kicsinyes politikai érdekek mentén feláldozni és tönkretenni. "Köszönjük ezt meg" ismét Németh Szilárdnak.

A Párbeszéd Magyarországért elkötelezett a kiszolgáltatott rétegek segítése mellett, ezért olyan lépések megtételét támogatja, amelyek hatékony megoldást jelentenek a probléma kezelésére. Ennek része az állami, önkormányzati bérlakások értékesítésének megfékezése és a közösségi lakásszektor fejlesztése, továbbá az üresen álló lakások kiadásának ösztönzése. Megfelelő önkormányzati és közösségi szerepvállalással, átgondolt szabályozással meggátolható a lakbérek hirtelen megugrása is.

A tavaszi zajos események után a nyár folyamán szép csendben kiépítésre került a csepeli egyesített óvoda struktúrája. Az önkormányzat persze kitett magáért és informatikai eszközöket is vásárolt az intézményekbe. Kérdés, mennyire örülnek ennek az óvodai dolgozók, ha közben lealázzák őket ilyen mondatokkal, ami az önkormányzat honlapján is megjelent: "A szervezeti átalakítás befejezésével az önkormányzat célja az, hogy az óvodákban ténylegesen pedagógiai munka folyjék, az adminisztrációval járó terhek ne kössék le az óvónők erőforrásait."

Nem jó ómen szerintem, ha az előzmények után, ilyen kijelentésekre ragadtatja magát a fideszes vezetés, hiszen az egész átalakítást is igen rossz szájízzel fogadták a dolgozók érthető okokból. Most, hogy elindult szeptemberben a tanév, érdemes áttekinteni, hogy a tavaszi nagyhangú döntéshozatal után, a viszonylagos csendben mik történtek eddig az óvodák háza táján. Hiba volna persze komolyabb következtetéseket levonni az egyesített óvoda működésével kapcsolatban, hiszen az, hogy a gyakorlatban hogyan fog teljesíteni a gigaintézmény, az elkövetkező hónapokban fog csak kiderülni. Mindenesetre információink szerint a csendes felszín alatt azért történnek meglepő és nem túl pozitív események is.

Említhetnénk rögtön a tagóvoda vezetői posztokra kiírt pályázat esetét. Amit ugyan kiírtak még júliusban, de valahogy mégsem sikerült minden tényezőt figyelembe venni, mert az intézményi dolgozók véleményezésére már nem maradt idő, így nem lehetett kihirdetni a pályázatok nyerteseit. Maradt az a szükségmegoldás, hogy a vezető 1 éves ideiglenes megbízásokkal töltötte be a helyeket és 1 év múlva ismét ki kell írni a pályázatokat. Figyelemre méltó, hogy miközben januártól folyamatosan borzolta a kedélyeket az egyesítés ügye és az önkormányzat elvileg gőzerővel készült a változásokra, senkinek nem tűnt fel, hogy gond lesz a pályáztatás időbeli lefutásával.

FEGYELMI A PIROS SZÍNNEK

Hierholczné Faragó Tünde intézményvezető asszony többek elmondása szerint valóban megpróbálja kicsikarni a vezetésből a szükséges infrastrukturális háttér létrehozását, ami természetesen becsülendő. Viszont több olyan visszajelzés érkezett hozzám, hogy adott esetben nem riad vissza a kemény lépésektől, még akkor sem, ha épp nincs igaza valamiben. Állítólag rögtön az első értekezletek egyikén már fegyelmiket akart osztani egyes intézményvezetőknek, amiért azok nem végeztek el valamilyen feladatot. Még szerencse, hogy sikerült vele megértetni, hogy bizonyos óvodákban nincs internet, így nem is értesülhettek a feladatról.

Hasonló történhetett az augusztus 31-ei évnyitó értekezleten, ahol némi értetlenséggel fogadta a pedagógiai program elfogadásának elmaradását, pedig beszámolók szerint nem volt utasítás arra vonatkozóan, hogy ezt mikorra kell megtenni, illetve ami még érdekesebb, tudomásom szerint valójában nem lehetett véleményezni a dolgozóknak az anyagot, csak elfogadni.

Szintén nem a pozitív légkör megteremtésének eszköze, hogy minden óvodai dolgozóval aláírattak egy titoktartási nyilatkozatot, a munkáltató jó hírnevének és jogos gazdasági érdekének védelmében. Persze védekezhetnek azzal, hogy a nyilatkozat tartalma a munka törvénykönyvében is rögzítve van, illetve korábban az SZMSZ-ek része volt. Viszont pont emiatt az egész nem szól másról, mint a dolgozók megfélemlítéséről. Ezzel is csak azt deklarálják, hogy markukban tartják az embereket és bárkit tönkretehetnek, ha éppen úgy hozza a helyzet.

Az mondjuk talán csak a rémhír kategóriába tartozik, hogy állítólag az intézmények felújításánál nem engedték a piros szín használatát, pedig elvileg szabad kezük lett volna a tagóvoda vezetőknek a kiválasztásban. Így végül sárga és narancssárga került felhordásra. Annyira azért a mi fideszes vezetésünk sem lehet kicsinyes, sőt szánalmas, hogy ilyen dolgokba beleszóljon. Bár a mai világban már semmin nem lepődik meg az ember, azon is csak egy kicsit, hogy egy óvodai állás elnyeréséhez Borbély Lénárd polgármester ajánlólevelére van szükség! (Ez ügyben intéztem is egy kérdést a jegyzőhöz, valóban így történt-e és ha igen, a polgármester milyen minőségében írt ilyet.)

NÉPTÁNC - KÜLÖNLEGES ELBÁNÁS

Az viszont biztos nem álhír, hogy "valami különös oknál fogva" az óvodai fakultációk közül a néptánc egyedi bánásmódban részesül. Ha minden igaz, az egyik értekezleten külön napirendi pontként is szerepelt, amikor is elmondták, hogy innentől kezdve csak az ÁMK-n keresztül lehet néptánc foglalkozást igénybe venni. Azóta persze már olyan információk is érkeztek, hogy egy-egy intézményben óvónők fognak ilyen foglalkozásokat tartani. Úgy tűnik, szép új világunkban sajnos a demokrácia nem azt jelenti, hogy mindenki szabadon elmondhatja a véleményét, hanem azt, hogy ha elmondod a véleményed, akkor megtaláljuk a módját annak, hogy ellehetetlenítsünk Téged vagy akár a családod más tagját, ha úgy adódik. De ne is innen közelítsük meg a kérdést, nehogy valaki még azt gondolja, hogy csupán egyéni sértettség, önérdek vezérel a témával kapcsolatban.

Foglalkozzunk inkább azzal, hogy a szabályokra állítólag olyan nagyon odafigyelő vezetés szerint nem aggályos-e, hogy esetleg most olyan személyek fognak foglalkozásokat vezetni, akiknek nincs meg ehhez a megfelelő végzettségük (ez eddig szerződésben vállalt kötelezettség volt). Esetleg feltehetjük a kérdést, hogy ha eddig olyan nagy gond volt a fél négyes kezdés, akkor most miért engedélyezi mégis a fenntartó a szabályok módosítását. Illetve megfelel-e az általuk hirdetett "a gyermekek és a szülők semmit nem fognak érezni az egyesítésből" mondatnak, ha több száz gyerek kénytelen lesz ezután más foglalkozásvezetőt megszokni. Arról nem is beszélve, hogy vajon hányan járhatnak ezután néptáncra. Úgy hírlik ugyanis, hogy Hierholczné szerint csak nagycsoportosok számára kell a foglalkozás, a kisebbek nem vehetnek részt rajta, mert szerinte még nem való nekik. Persze, ha megkérdezett volna egy szakértőt, aki már 11 éve oktat óvodásokat néptáncra, megtudhatta volna, hogy 3 évesekkel is ragyogóan lehet bánni és haladni, sőt a néptánc fejlődésükre gyakorolt áldásos hatásairól is értesülhetett volna.

A PEDAGÓGUS MINDIG KITART

Azt egyébként a fentiektől eltekintve bátran kijelenthetjük, hogy a szülők és a gyermekek tényleg minimálisan érzékelik a változásokat. Ennek oka viszont az, hogy a dolgozók valóban mindent megtesznek, hogy ebből ne legyen feszültség és megoldják, amit csak lehet. A fenntartó önkormányzatot pedig láthatóan nem zavarja, ha egy tagóvoda vezetőnek vagy egy óvodatitkárnak ehhez akár 12 órát is kell dolgoznia.

(fotó:aranybanya.eu)

Az eddigi tapasztalatok nagyjából megfelelnek a várakozásaimnak. Nyilvánvaló volt, hogy a rendszer nem fog összeomlani és valószínűleg a kezdeti beakadások is megszűnnek idővel. Az viszont január óta változatlanul megválaszolatlan kérdés, hogy mitől lesz jobb, hatékonyabb a szakmai munka, amit a régi struktúrában ne lehetett volna kihozni az óvodákból. Addig is, míg erre választ kapunk, bízom benne, hogy komolyabb megrázkódtatások már nem érik a gyermekeket és a dolgozókat a továbbiakban. Utóbbiaknak jó munkát és kitartást kívánok, hiszen mint az önkormányzati újságból is tudjuk, végre ténylegesen pedagógiai munka folyhat az intézményekben! Én azért szeretném megköszönni nekik az elmúlt években elvégzett munkát is!